Daniel végre eljött a játékáért. Rettegtem ettől.. de magával hozta azt a kis történetet, amit gyerekkoromban írtam. Olvasni kezdtem... aztán a következő pillanatban az asztalra borulva sírtam. Kérdezte mi a baj és arra gondoltam, hogy régen milyen jó barátok voltunk.. hogy mennyi mindent természetesnek vettem... de ehelyett az iskoláról, apáról és Lonnie-ról meséltem neki... és mennyire sajnálom, hogy már nem vagyok a barátja.

Megölelt és azt mondta, hogy minden rendben lesz. És valami oknál fogva, majdnem elhittem neki.